You are here
Home ›Magyarország - Fővárosi Törvényszék, 11 július 2013, M.A.A. v Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), 6.K.31830/2013/6
International Law
International Law > 1951 Refugee Convention
European Union Law > EN - Qualification Directive, Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 > Art 4
European Union Law > EN - Qualification Directive, Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 > Art 9 > Art 9.1
European Union Law > EN - Qualification Directive, Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 > Art 9
European Union Law > EN - Qualification Directive, Directive 2004/83/EC of 29 April 2004 > Art 10
UNHCR Handbook > Para 41
UNHCR Handbook > Para 42
UNHCR Handbook > Para 43
UNHCR Handbook > Para 53
Hungary - Act LXXX of 2007 on Asylum - Art 7
Hungary - Act LXXX of 2007 on Asylum - Art 60
Hungary - Act LXXX of 2007 on Asylum - Art 64
Hungary - Act LXXX of 2007 on Asylum - Art 68
Külön értékelendő, a kérelmező foglalkozása, gyógyszerész, amely csoport az országinformáció szerint a biztonsági erők célpontja lehet, ha azt gyanítják, hogy a felkelőket segítik. Mindez a felperes vélt politikai meggyőződése menedékjogi szempontból, vagyis a Genfi Egyezmény körében értékelendő körülmény.
A kérelmező és családja tehetős, Damaszkuszban éltek, amikor megfenyegették őket a felkelők, hogy az uralkodó Baszar-Al-Aszad-féle rezsim támogatóira halál vár. A kérelmező gyermekei a Aszad gyerekeivel egy iskolába jártak. Korábban ebből az iskolából két gyermeket is elraboltak és váltságdíjat követeltek értük. A kérelmezővel kapcsolatba léptek Homszból felkelők és gyógyszereket vásároltak tőle. Ezt követően az elhárítás jelent meg nála és kétszer is bevitték magukkal, a forgalmáról faggatták. Utóbb kapcsolatai révén kiderítette, hogy listázták és megfigyelik.
A BÁH határozatában elutasította a kérelmet, ám a kérelmezőket oltalmazottként elismerte (kiegészítő védelem).A bíróság menekültként ismerte el a kérelmezőt és családját (feleség és két gyermek), mert ott fennáll a polgári személyek életét fenyegető, megkülönböztetés nélküli erőszak.
A bíróság nem fogadta el a BÁH azon érvét, amely szerint az üldözés veszélyének megállapításához szükséges, hogy a kérelmezőt fizikai bántalmazás vagy súlyos atrocitás érje. A menedékjogot azoknak is biztosítani kell, akiknek az üldözéstől való félelme megalapozott. Ennek nem kell feltétlenül személyes érintettségen vagy tapasztalaton alapulnia az UNHCR Kézikönyve értelmében. A bíróság elfogadta, hogy a menekülést elidéző ok a szír állapotokon túl a gyermekek iskoláztatása volt (az elnök gyerekeivel közös iskola), hogy okkal tarthattak attól, hogy jómódú család gyerekeiként emberrablás áldozataivá válhatnak.
A bíróság álláspontja szerint köztudomású és jól dokumentált, hogy a szír kormány folyamatosan megsérti a nemzetközi emberi jogi normákat és a humanitárius jogot. Ebben a légkörben okszerű a kérelmező félelme, hogy a lázadóknak eladott nagyobb mennyiségű gyógyszer okán akár rosszul is végződhetett volna a kétszeri kihallgatása az elhárításnál. Külön értékelendő, a kérelmező foglalkozása, gyógyszerész, amely csoport az országinformáció szerint a biztonsági erők célpontja lehet, ha azt gyanítják, hogy a felkelőket segítik. Mindez a felperes vélt politikai meggyőződése menedékjogi szempontból, vagyis a Genfi Egyezmény körében értékelendő körülmény. Az UNHCR kézikönyv 53. pontjának megfelelően kérelmezővel történtek és az őt fenyegető veszély összességében alapozza meg menekültkénti elismerésüket, nem az incidensek egyenként.
A bíróság menekültként ismerte el a kérelmezőt és családját.
Amerikai Külügyminisztérium 2012-es Emberi Jogi jelentése